· Réku mondta, hogy meséljek kicsit Grúziáról itt is, így hát így teszek, hátha van, akit érdekel. De persze lusta vagyok, mint a disznó, ráadásul itt fél 2 van éjjel, szóval csak vágok valami hasznavehető-félét az iménti körlevelemből. Bocs', különösen Pétertől, aki megkapta a teljeset.

A közepébe vágva: csak ajánlani tudom a Kaukázust mindenkinek. Például remek jókat sütnek-főznek, és igen kiváló idő van (+ 8-10 fok).

Tbiliszi építészetében van valami az Ezeregyéjszaka meg a Prince of Persia illusztrációiból: erkélyek azokkal a jó kis boltívekkel és oszlopokkal
mindenütt. Emellett zsibbadt rumli van, szemét szemét hátán... Meg persze "blokkok", tömbházak is, a szovjet hatásról se feledkezzünk meg.
Láttam egy hagymakupolás épületet is (ami persze orosz, és nem szovjet..). Mindig hangoztatják, hogy ők Kelet és Nyugat határa (nem
tudom, mit szólnának, ha egyszer elmesélném, hogy mi is ilyeneket szoktunk mondani és gondolni magunkról, kompország és hasonlók, hmm), s
meg is látszik a nagy keveredés.

Nekem mindenesetre mindig bejött ez a fajta multikulti.

A napokban sétáltam egy nagyot a városban, végig a folyó mentén, hogy el ne tévedjek. :-) (Ilyen furcsa helyzetben se voltam ezelőtt: nemhogy
nem értek egyetlen szót sem, de még elolvasni se tudom a feliratokat...) Volt valami öt óra oda-vissza, ezalatt felfestést az
úttesten nyomaiban sem sokszor véltem felfedezni, zebra kettő volt, és két kezemen meg tudom számolni, hány kresztábla. A nők és a férfiak
aránya az utcán 1:10-hez lehetett, az autósokat is beleszámítva 1:20-hoz kb. Erre azóta se találtam magyarázatot. A kocsik többnyire
keletiek, de a megszokott Daciák helyett :-) itt a Lada dívik/dívott. Van jópár nyugati kocsi is azért, jobbára régi szögletesek, és néhány
nagyon márkás, nagyon új. Gondolom, itt is keményen polarizált a társadalom.

Egyéb benyomások... A helyi nyelv a grúz, a regionális lingva franka :-) (közvetítő nyelv) pedig az orosz a Kaukázusban. Ez amúgy a szeminárium résztvevői között
is áll: a 26-ból, ha jól számoltam, heten nem beszéljük (az olasz, a francia és a fiatalabbik észt lányka, az osztrák, a német és a spanyol
srác, meg jómagam). A többiek lengyelek, moldávok, van még egy észt lány; továbbá Oroszország, Belorusszia, Ukrajna, Azerbajdzsán,
Örményország és persze Grúzia lakói. Vidám csapat, meg kell hagyni. :-) (Van még egy holland lány is, de ő egy évet élt itt, szóval nem tudom,
hogy áll az orosszal.)

Joggal tehetné föl bárki a kérdést, hogy mit is keresek én is... A pillanatnyi állás szerint leginkább a képet színesítem. :-) Meg ma
megtanultam egy csomó okos dolgot az EU ifjúsági cuccairól, és persze ezek a nemzetközi cuccok mindig jó bulik. Itt pl. szemem-szám tátva maradt a
csodálkozástól, mikor legalább négyen jöttek szembe koccinatni azzal, hogy Egészségedre! Valamint az örmény és az azeri srác is elmesélte,
hogy milyen csodálatos egy hely az a Budapest, voltak ott négyszer-ötször. Szinte szágyellem, hogy egyikük országában sem voltam
még, mi több, a fővárosukat se tudtam volna belőni egy héttel ezelőtt. :-(

Ó igen, és világot is látok (l. fent), meg gyakorlom az angolt. Sose kellett még ennyit használnom, ráadásul annak a reménye nélkül, hogy
bárkihez is fordulhatok a "Te, az hogy van angolul, hogy" című kérdéssel. Gondolkoztam is, hogy azért a döntő többség anyanyelvét
egy-két ember beszéli még rajta kívül (általában két ember van egy országból, vagy német-osztrák, ilyesmik); hát nekem semmi esélyem. :-)

Végül még egy momentum a helyi viszonyokról: este a belvárosban két figura is jött szembe a mellén keresztbe rakott valamiféle
lőfegyverrel. A mellettem jövő belorusz lányka észre sem vette őket, de láthatólag más se nagyon törődött az esettel. Feltételezem, hogy
mindennapos jelenséggel volt dolguk/om.

Ennyit mondjuk az első benyomásokról. Felületes, tudom... De több a semminél. Fotók meg majd egyszer, merthogy kábelt nem hoztam a géphez.